Oldalak

2014. december 23.

Jézus: a legnagyobb ajándék!


Ha behunyjuk a szemünket és néhány pillanatra elmerengünk, elrévedezünk, a legszebb emlékeink gyermekkorunk gondtalan világába visznek vissza, abba a mesés, elbűvölő, csodálatos világba, ahol az ajándékozó szeretet megnyilatkozását annyiszor átéltük, megízleltük, megtapasztaltuk, s amely annyi felejthetetlen örömöt, boldog percet nyújtott számunkra.
Szinte hallani véljük gyermekkorunk angyalainak szárnysuhogását, a csilingelő száncsengőt, a „glóriát” éneklő gyermekek dalát, szülőfalunk, -városunk templomának karácsonyi harangbongását, s nem tudjuk felejteni ifjúkorunk karácsonyi táncmúlatságait sem.
Ugye milyen szívet-lelket melengető, átforrósító érzés felidézni ezeket? 
Bátran bevallhatjuk, hogy valamennyiünk legkedvesebb emlékei közé tartozik karácsony, kisjézus születésének ünnepe. A költő megfogalmazásában: „Telek jutnak eszembe, telek, / régi, kemény, csillagos telek, /...Ó teleim, gyermeteg telek! / Mily bolondul elfeledtelek. / Úgy megfakultatok, mint a gyöngy, ha / nem ringatja eleven meleg. / Némelyik már, mintegy szertehullt / láncnak szeme, halkan elgurult.../ Pedig amint fogy-fogy a jövendő, / egyre-egyre drágább lesz a mult. /(Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre).
Milyen szép is az az ünnep, amelyet maga a szeretet hívott életre, teremtett meg. Milyen szép is az az ünnep, amely nem más, mint magának a szeretetnek a megnyilatkozása. Milyen szép és boldogító érzés igaz testvérként, a szeretet jegyében ünnepelni, és elfeledni legalább néhány órára sérelmeinket, megaláztatásainkat, a hétköznapokban kapott sebeket. 
Milyen jó, hogy e szent ünnep testvérré avat, mert a hétköznapok, a létfenntartás ösztöne, a megélhetés, boldogulás, érvényesülés vágya sokszor egymás ellenfeleivé, vetélytársaivá tesz bennünket. Milyen jó, hogy esztendőről - esztendőre magához szólít bennünket a gyermekjézus, hogy a mindennapok fájdalmaiba, csalódásaiba, csüggedéseibe beleroskadt, szürkeségébe beletemetkezett lelkünket egy megtisztultabb, békésebb, boldogabb, szeretetteljesebb és megértőbb világba felemelje.
Milyen jó, hogy a „karácsonyi gyermek” komor arcunkra mosolyt tud varázsolni; gyűlölettől szikrázó szemünket szelíd, szerető ragyogásba tudja vonni; sírásra görbülő szánkat mosolyra tudja formálni; munkában megkérgesedett kezünket imádságra és simogatásra tudja igazítani; tekintetünket a földiekről az égiekre, a láthatókról a láthatatlanokra, az anyagiakról a lelki-szellemiekre tudja irányítani.
Karácsonyban a legdurvább ember lelke is megmozdul, mert eszébe jut, hogy ő is volt valamikor fehér lelkű, szeretetre szomjazó-éhező ártatlan kisgyermek, - talán éppen olyan, mint a kisjézus, - csak a sok csalódás, a kudarcok, a sziszifuszi küzdelmek, eredménytelen, értelmetlen erőfeszítések, az emberek kapzsisága, álnoksága, harácsolása, tisztességtelen küzdelme kiábrándították minden szépből, nemesből, égiből és eszményiből.
Vedd észre kiábrándult Testvérem, hogy minden karácsony esélyt kínál arra, hogy újból fehérlelkű, szeretetet sugárzó gyermek légy, s megértsd, most már annyi megpróbáltatás után, hogy a legfontosabb érték, amire vágyódsz, ami nélkül nem lehetsz igazán boldog: az a szeretet!
Vedd észre kiábrándult Testvérem, hogy minden karácsony újból és újból lehetővé teszi, hogy azzá váljunk, akik mindig is szerettünk volna lenni: örömet fakasztó, szeretetet sugárzó Isten gyermekek, jó és igaz emberek. 

Alapvető igazság, hogy a szeretet gyakorlásához legalább két emberre van szükség: aki adja és aki befogadja. Éppen ezért, akit szeretnek, az nincs egyedül, az nincs magára hagyva. Szilágyi Domokossal fogalmazva: „hisz arra született az ember, hogy szeressen és szeressék.” (Karácsony). Karácsonyt éppen ezért nem lehet egyedül, magányosan ünnepelni, mert szeretetünket nincs kivel megosztanunk. Szeretet nélkül pedig sivár, boldogtalan és már-már elviselhetetlen az élet. 
Isten ajándéka: egyetemes, mindenkihez szóló. A Jézusban testet öltött szeretet, nem személyválogató, nem kirekesztő. Nemcsak a zsidóknak, hanem a pogányoknak is szólt. Nemcsak a gazdagoknak, hanem a szegényeknek is szólt! Isten olyan egyetemes ajándékot adott karácsonykor, amelyre gazdagnak és szegénynek egyaránt szüksége van. Olyan ajándékot adott, amelyet nélkülözni nem lehet. Ennek hiánya elviselhetetlenné teszi az életet. Olyan ajándék a szeretet, amelyet lehet adni és lehet kapni, „csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni, erőszakkal megszerezni. És ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek” -írja Márai Sándor.
„A szeretetet szét kell osztani az emberek között, hogy el ne fogyjon. Mikor már másnak nem jut, magadnak sem marad belőle.” - fogalmazta meg Garai Gábor Példázat a szeretetről című versében. Kétségtelen, hogy a legnagyobb ajándék a keresztény világ számára: maga Jézus. Isten nem akarja, hogy az ő népe „sötétségben” járjon és félelemben éljen. Ezért szólt azon a bizonyos betlehemi éjszakán eképpen: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet......" 
Ámen.

Józsa István Lajos